Immáron ismét tartozom egy jókora elmaradással. Október 22-e van, beköszöntött az ősz, a ruska, a fák piros és sárga színben pompáznak, a természet talán most mutatja a legszebb formáját.

A nyár nagyon hamar eltelt, de őszintén szólva vártam már a szeptembert, a munka idejét, a sulit, hogy fejlődhessek és hogy új dolgokba kezdjek. Ez a szemeszter talán még több kihívással jár, mint a tavalyi. Szakdolgozat, szemináriumok, tanítás. És talán a legnehezebb a munkakeresés, a nagybetűs élet elkezdése. Bár most is dolgozom suli mellett, de szeretnék olyat munkakörben elhelyezkedni, amit szeretek is csinálni. Emellett el kell döntenem, hogy maradok-e Keski-Suomiban, Jyväskyläben, azon a  helyen amit annyira megkedveltem, hogy fájó szívvel hagynék itt. Vagy irány a nagyváros, HeLLsinki Rock City, ahol intenzívebb élet várna, tele metallal, koncertekkel, emberekkel. Ismét döntenem kell, de szerencsére van még idő.

Visszatérve a nyárra, a nyár fő történése a Tuska fesztivál volt, akárcsak tavaly. Emellett megjátszottuk Szilvi barátnémmal a Tampere Rock n roll dolgot, szintén a múlt évhez hasonlóan, valamint jyväskyläi viitaniemi tópartján tengettük szabadidőnket a finn haverokkal. Összehasonlítva a tavalyi nyárral, ez kicsit nyugodtabb időszak volt, másabb mint Helsinkiben, de ismét csodálatosan telt a 3 hónap.

Megvalósult egyik álmom is, az hogy megmutassam anyumnak a helyet, ahol élek, amiről annó annyit álmodoztam, és ami meg is valósult. Egy hetet töltöttünk el együtt, hát mondhatni ő is beleszeretett azonnal a városba. Boldog vagyok, hogy végre láthatta hol és hogyan élek, és hogy minden rendben van.  Elmentünk hajókirándulásra, viking étterembe, városnézésre, soppingolni stb. Elrepült hamar ez az egy hét, de jövőre ugyanekkor ugyanitt. Jön újra :)

Tuska feszt júli végén került megrendezésre, új helyen a Suvilahtiban, ami egy gyárkörnyezet, tele betonnal, kicsit más volt mint tavaly, de megadta a hangulatot. A három nap alatt olyan nevek játszottak mint Devin Townsend, Katatonia, Moonsorrow, Wintersun, Amon Amarth, Enslaved, Morbid Angel, stb. Számomra a legnagyobb élvezetet a Katatonia, Amon Amarth és Wintersun adta, ezek felejthetetlen koncertek maradnak.

Devin Townsendet előtte nem sűrűn hallgattam (elég nagy hiba) , de az ő koncertje is lenyűgözött. Naplemente, több tízezer ember és szólt a Devin.

Hasonló érzések voltak Katatonia koncerten, kívánságomra esett egy kis eső, ami még jobban megadta a koncert hangulatát, nagyon élveztem ismét. Wintersun showját a legjobban egy vulkánkitörés metaforával tudnám leirni, olyan erő volt abban a koncertben, mint egy tüzes lávafolyás ami elönti a völgyet. Legszivesebben mentem volna szörfözni egyet, mert tényleg annyira magával ragadott a hangulat. De sajnos a program annyira szűkös volt, hogy a sok szinpadtól-szinpadig rohangálás elvette az erőm. A szomjról nem is beszélve. De a Wintersun kitett magáért, előben baromira nyomták az erőt.

Amon Amarth koncertjét is hasonlóan tudnám leirni, ahogy betörtek a szinpadra,  hidegrázás és libabőr ragadott magával, eszméletlenül erőteljes show-t nyomtak, amire a közönség hálásan headbangelt, meg nyomott egy két Wall of Deathet.

Ami említésre érdemes buli volt, az a svéd Shining koncertje. Őket másodjára láttam, annó itt Jyviben, aztán meg most Tuskán. Tuskán talán jobban tetszett, a fények és a füst már gondoskodott a hangulatról és természetesen a banda is. Egy két szám alatt ismét kirázott a hideg és átjött a feeling rendesen.

Koncertekről nagyon röviden ennyit. Tuskáról még megemlíteném, hogy jó volt látni a régi arcokat, a helyeket (Kallio, Prkl bár). Fantasztikus 3 napot töltöttem el ismét Hellsinkiben a metal fővárosában, tele élményekkel, amikről képek és videok árulkodnak. Hab a tortán a nagyszerű felhozatal, ennyi kedvenc előadót látni egy helyen, 3 nap alatt ritkán adatik meg látni.

Tampere rock n rollról nagyon röviden csak annyit, hogy az útnak Szilvi barátnémmel vágtunk neki. Ő Helsinkiből én Jyviből indultunk útnak, s az este fénypontja a Harmaja koncert volt. Találkoztunk régi haverokkal is, Tanével és Jarival, akik hozzá tartoznak a tampere rock n roll életérzéshez :) Együtt lógtunk egész nap, szerencsére az idő is kedvezett, olyannyira, hogy a Harmaja koncert igazi esztétikus élménnyé vált. Az est egy gyönyörű tóparti faházban, vagyis étteremben volt megrendezve. Csodálatos természet, tópart, naplemente és szólt a Harmaja. Visszagondolva eddig ez az egyik legidillikusabb környezet, ahol koncertet valaha is rendeztek. Minden annyira illett egymáshoz, hogy tökéletes volt. Hibátlan.

Szeretem a tópartokat, mindig magával ragad a nyugalmuk, a titokzatosságuk és a szépségük. Tópart világa mély és nyugodt. Szerencsés vagyok, hogy Kortepohjában lakok, 5 perc séta és eljutok a madárlesre ami szintén tóparton van, s ahova anyut is elvittem. Hibátlanul szép. 5 perc bicikliútra pedig itt van Viitaniemi, amit dombok vesznek körül, nyáron egészen meleg volt a vize, legfőképpen naplementekor. Ide gyűltünk össze általában lazulni, beszélgetni, élvezni a nyarat. Jó visszagondolni ezekre az időkre, kellemes élmények, gondolatok ragadnak magukkal.

De a nyárnak vége, nagyon röviden ezek történtek. Most az esős ősz idejét járjuk, lassan beköszönt a tél, s leesik az majd első hó. Decemberben hazalátogatok újra, megint hosszú volt az egy év, azt hiszem jövőre gyakrabban kell hazautaznom, olykor hiányoznak a magyar dolgok.

Na de most vissza a munkához, szerencsére kikapcsolódásként a Lutakko nevezetű koncerthely mindig szolgál nagyszerű koncertekkel, szóval szerencsére metal életben itt sincs hiány.

Rokk rokk!

(Mivel a freeblog törölte ezt a bejegyzésemet, ezért látszik a 11.12 dátum ... szerencsére a gépemen megtaláltam, igy bemásoltam újra)

Huhh, ahogy elnézem, elég régen irtam már, úgyhogy tartozom egy beszámolóval. Jelentem, még mindig Finnország köveit taposom, pontosítva Jyväskylä-et, ahol végre beköszöntött a nyár és zajlik az élet.

2011. május vége van, sikerült az első egyetemi évem, a mesterképzés fele kipipálva. Bár tudom, hogy nem lazulhatok sokáig, mert elég húzós év következik: diplomamunka, bár ami talán nehezebb, az a diplomatéma kigondolása... Ezen már elkezdtem törni a fejem, de inkább most nem stréberkedek, itt a nyár, a pihenés ideje; legalábbis a szellemi pihenésé.

Szerencsére nyárra akadt munka, úgyhogy a terveimet úgy néz ki meg tudom valósítani, és az egyik álmom is valóra válik juniusban: megmutathatom anyumnak Finnországot, és a kedvenc városomat: Jyväskylät. Ez az álom akkor került kigondolásra, amikor először jártam Jyväskyläben, 2009-ben cserediákként. Már nagyon várom anyut, remélem tetszik majd neki a hely és egy csodálatos hetet töltünk el együtt. :)

A történtekkel kapcsolatban igen nehéz lenne most hirtelen felidézni a 6 hónap eseményét, de összegezve ezt, ismét egy nagyon szép félévem volt, élvezve az önállóságot, a tanulást, Jyväskylä-t, a metaléletet és a régóta hiányolt napsütést. Amúgy érdekes, hogy már több mint fél éve nem jártam sehol, amire általában nagy igényem van, és csak most kezdem el érezni, hogy kell a kimozdulás. Ezért is kedvelem Jyväskylät, mert nehezen unja meg az ember. Nem túl nagy, nem árasztja el a fővárosi rohanás, ugyanakkor nem is kicsi, meg lehet találni azt, amit az ember szeretne.

Na de tekintsünk előre, itt a nyár, és a munka mellett lesz részesedés elég sok mókában is. Elsőszámú nyári célpont a Tuska fesztivál, ahol idén az összes kedvenc zenekarom fellép. Hihetetlen volt mikor megláttam a felhozatalt: Moonsorrow, Enslaved, Katatonia, Wintersun, Amon Amarth, Amorphis és igy tovább. Aztán biztosan Jyväskyläben is lesz esemény, de szeretnék még egy kiruccanást Tamperébe, aztán a régi vágy Norvégia. Ha az égiek is úgy akarják, akkor esetleg augusztusban összejöhet. Bár jó lenne társaság is az útra, amit nehéz találni, de reméljük ez is meglesz.

Nos ennyit mostanra, aztán legkésőbb ősszel visszatérek, remélhetőleg egy izgalmas és dús élménybeszámolóval.

Élvezzétek ti is a nyarat, zúzzatok :D és igyatok sok Borsodi Bivalyt! Rock n roll!

=)

Helló mindenki!

Az év utolsó napja van, s elkapott a hév, hogy nézegessem és olvasgassam a régi képeket, blogokat, bejegyzéseket, így nosztalgiázva kedvem támadt újra írni.

Legutóbbi bejegyzésem nyáron történt, ami kellemes érzésekkel töltött el, jó visszatekinteni a múltra, hogy milyen nagyszerű is volt az. Úgy, mint a jelen és úgy mint ahogy a jövő is lesz.

2010. dec. 31-et írunk. A legutóbbi írásom befejezése eléggé pesszimistára sikeredett, de jelentem a dolgok alakultak és összejött minden, amit szerettem volna. Jyväskyläben tanulok, van egy kis kuckóm, dolgozok és sikerült ösztöndíjat is kapnom, úgyhogy joggal lehetek elégedett ezzel az évvel.

Szeptember környékén kicsit idegen volt a hely; újra visszaszokni a fővárosi pezsgésből a kisvárosi rockkéletbe, „elválni” a számomra fontos emberektől, de az idő múlásával ez is sikerült. Novemberre már teljesen otthon éreztem magam, és egyáltalán nem hiányzott Helsinki olyan hevesen, mint októberben.

Igaz bezárt az Inferno, de Jyväskylä pótolta ezt egy helyes kis rockkocsmával, aminek Musta Kynnys a neve, s emellett olyan jó bulikat szerveznek a Lutakkoban, hogy Helsinki is megirigyelhetné. Az év legeslegjobb koncertjén is itt vehettem részt, ami a Katatonia volt. (A buli óta nőtte ki magát a banda az egyik kedvenc zenekarommá.) Vagy pl. a decemberi Amorphis klub este, vagy a Dimebag emlékkoncert, amikoris buli végén a kedvenc finn zenekarom alapitótagjával, Ville Sorvalival és társaival szaunáztunk a Lutakko szaunájában, ahogy azt finn módra kell…:D De a sima hétvégi partykat is élveztem, szóval minden „jóra fordult” és megy az élet. :)

Az ősszel sikerült újra megjárni Tamperét is, ahol Dimmu Borgir, Enslaved és Sahg koncert volt, majd az Enslaved és Sahg tagokkal Inferno afterparty, amitől szintén leesett az állam.

De eljutottam a régóta kiszemelt svéd fővárosba, ahol régi ismerősökkel találkoztam, mint pl Ola Halén, akit még Budapesten ismertem meg.

És végre 1 év 3 hónap után hazatoltam a valagam meglátogatni a drága családomat és barátaimat, ami volt olyan hatalmas és szép élmény, mint a finnországiak.

Aztán most itt vagyunk, az év utolsó napján, nemsokára irány a zuhi, aztán meglátjuk. Sajnos úgy alakult, hogy az összes barátom távol szilveszterezik, így talán lenézek a Musta Kynnysbe a szomszéddal, vagy elmegyek egy akusztikus koncertre a Katseba. (Előtte persze benyomunk egy kis hazait, pálinkát meg sört). De így is úgy is jó lesz :)!

Nos,,,szeretném megköszönni mindenkinek a 2010es évet, hogy részesei voltatok, hogy olvastatok, hogy meghallgattatok :) !

Találkozunk 2011-ben!

BÚÉK! Onnellista uutta vuotta! Happy new year!

Stockholm fotók:

STOCKHOLM, autumn

Nos, van egy jókora elmaradásom az írással kapcsolatban, úgyhogy mivel ma egy szép borongós vasárnap reggel van, kedvem támadt összeszedni az emlékeket a nyárról és levésni ide. Nagyon sok esemény van, amiről mesélhetnék, de ezek közül a legszebbeket, legemlékezetesebbeket írom le.

Először is meg kell jegyeznem, hogy ez volt életem legszebb nyara. Igaz, hogy nem utaztam sehova, csupán 2 fesztiválon voltam, de a nyár Finnországban telt, és le nem tudom írni mennyire örülök, hogy itt tölthettem. Elsősorban a barátaimnak köszönhetem ezt a nyarat, örülök, hogy megismertelek benneteket!

Nos, a nyáron mint említettem 2 fesztiválra látogattam el, a Myötätuulirockra, Vantaaba és a nemzetközileg is hires Tuska fesztiválra HeLLsinkibe.

Myötätuulirock jó kis nyárkezdő bulinak ígérkezett, olyan finn zenekarokkal, mint a Stam1na, Korpiklaani, Mokoma, Kiuas, Turisas, Swallow the sun.

Ide egy finn barátommal, Tanéval mentünk, aki Tamperéből jött, előző blogban írtam is róla. A bulit a kinti parkban kezdtük pezsgőzéssel, sörözéssel, és ami nagyon elrontotta a hangulatot az az időjárás volt… Egész végig szakadt az eső, 10 fok volt és a végén már nem is élveztem a bulit, Turisasról muszáj volt eljönni, vacogtam., Igen, legközelebb ésszel kell dolgozni és megfelelő meleg ruhát/esőkabátot vinni, mert ez Suomi. A bulin találkoztam Ritával is, akivel szintén jót buliztunk Korpira, meg Stam1nára :).

A feszt legeslegjobb koncertje a Swallow the sun volt, a New Moon alatt libabőrös voltam (itt nem a hideg miatt :P), valamint a Korpi és a Turisas, igaz ezeket nem néztem végig. A buli tetszett nagyon, csak az idő lehetett volna jobb. De megérte menni, már csak Swallow miatt is. Az ő bulijuk mindig tökéletes számomra, nem tudom hogy csinálják… :)

A következő nyári esemény a Juhannus volt, ami azért is volt szuper, mert Vivi barátosném előző napokban érkezett Suomiba, és igy együtt ünnepelhettük az év legvilágosabb napját J. Pihlajasaarira –aranyos kis sziget- vitt az utunk (3an mentünk, Rita, Vivi, én), ahol Szilvivel is találkozunk, majd velük buliztunk végig. Ari, Riku és még sokan mások, ment a sör, a rock n roll, és ami a legjobb volt az a röpi csata :D… Én nem tudom hány órát játszhattunk , de másnap jó kis izomlázzal keltem.

Az este folyamán megtekintettük a Juhannus kokko-t, vagyis a máglyát; tipikus finn szokás juhannuskor, hogy máglyát gyújtanak.

Ezután volt a röpi csata, amikor már mindenkiben volt egy kétfilléres (vicces volt), majd mentünk az ottani étterembe táncpartyra, ezután aludni a táborba és reggel irány haza. Azt hittem meghalok, olyan fáradt voltam, de jó kis buli volt, egy gyönyörű kis szigeten, a kanadai vadludak (vagy mi?) társaságában :P.

Az elkövetkezendő hétvége talán a nyár legjobb fesztiválja cimet viselhetné, bár mivel nincs sok rálátásom a finn fesztiválpiacra, ezért Andi legjobb fesztje Tuska feszt volt. :) 3 napos ereszd el a hajam, metal, sör, bor, hevarik és sorolhatnám. Az első nap igen csúnyára sikerült, de azért vicces volt. Ritával már fél4kor találkoztunk és siettünk Insomnium koncertre, ami uramisten, hát hatalmas volt :D, igaz nagyon keveset játszottak itt is, de az az idő az huhh :D, tetszett. Nyomtak az új albumról is dalokat, pl a Down with the Sun \m/ és régieket is. Ritával élveztük nagyon. Kb 40 percet nyomhattak. Koncert után mindenki ment a dolgára, én személy szerint találkoztam a jyväskyläi haverokkal, s lehet itt volt a hiba :D. Elkezdtünk iszogatni, mindenki végigkinált a fisujával, salmiakkijával, jallujával, jekkujával, ugye volt saját itóka is, és igy egy idő után homályossá és bizonytalanná vált minden. Ja, azt elfelejtettem megjegyezni, hogy a Tuska azért is nagyszerű fesztivál, mert vihetsz be saját szeszt, így erre nem kell költeni odabent. Gazdaságos, szóval áldom aki ezt kitalálta. (Vagy inkább nem kéne?)

Nos, Swallow the sun koncertre már nagyon kótyagosan mentem, és azt hiszem utána esett ki minden. Rita 2 nappal utána mondta, hogy nyilatkoztam valami finn tévének, aztán homokos volt az arcom és a többit nem is említeném. Nos, igen, néha megesik az ilyen, szerencsére csak nagyon néha. Következő nap fájdalmas és nehéz volt, de felkeltünk és kimentünk időben. Bár szerencsére aznap nem érdekelt sok minden, ha jól emlékszem Kamelotba néztünk bele, ennyi volt.

Aztán feszt után Virgin oilba mentünk, ahol Riku és Ari bandája lépett fel, iszonyatosan jó és energikus koncert volt, és hatalmasat headbangeltünk a csajokkal. :) Az afterparty volt vicces, amikoris Szilvivel és Vivivel elmentünk perkelébe, majd hazafele menet találkoztam Arival, meg Lasse is ott volt,s igy indultunk el a Virgin oil elé, ahol volt már egy jó kis banda, s ott söröztünk reggel 7ig kb. Aztán irány haza, mivel másnap 2től !!! Finntroll buli volt. Igy kb 3-4 óra alvás után irány HeLLsinki.

A koncert elejét lekéstem, de meg kell jegyeznem, hogy ez volt az eddigi legjobb troll buli, amit valaha is láttam. Az új albumról is játszottak jócskán, szóval ment a hevihumppa!!!

Ha jól emlékszem a vasárnapi napon a Cannibal Corpse és a Megadeth volt, amit még láttam. Nos, a Corpse koncert volt a Tuska feszt legjobb bulija. 3 nap ereszd el a hajam után én fogtam magam és bementem a tömegbe, ahol olyan Wall of death csapott meg, hogy véres térddel és szakadt harisnyával jöttem ki, de uramatyám, zseniális buli volt!!! Igazi death metal party, amikor az összes fan ezerrel tombol. !!! Szép volt ;)

A megadeth koncija annyira nem hozott lázba, viszont 2-3 kedvenc számomra ment a headbang, és jó volt látni élőben őket. (A megadethet még a jyväskyläi infernoból ismerem, ezért is fűznek hozzá szép emlékek).

Koncert után még találkoztam pár swallow the sunos arccal, velük dumáltunk, majd mentem ki.  A parkban jyväsi haverokkal voltunk, majd nem is emlékszem merre mentünk utána. Talán Perkele, vagy haza? Hmm, ez rejtély marad örökre, már,ha valaki fel nem világosit!

Összegezve, dióhéjban, nagyon jól éreztem magam a 3 nap alatt, talán az utolsó nap volt a legjobb, nemcsak koncertek terén, hanem talán ekkor futottam össze a legtöbb régi baráttal, s ekkor volt a legjobb hangulat. (És mindhárom nap gyönyörű napos idő!!! Már már izzadtam :D )

Találkozunk 2011ben! :)

A nyári fesztiválozás ezennel véget is ért, s eljött a pihenés és a lazítás ideje. A július és augusztus majdnem minden napját hietsun töltöttük, Helsinki legendás tengerpartján, ahol talán a nyár legszebb pillanataiban részesülhettem. Naplemente, beszélgetések, barátok. Ezúttal is szeretném megköszönni azoknak az embereknek ezeket a pillanatokat, akik részese voltak. Nélkülük nem lett volna a nyár olyan, amilyen, szóval köszi nektek mindenért !

No, de folytatva a történetet, volt itt még szerdánkénti Tuomiopäivä, Northern Kings konci, Jari Mäenpääs buli, költözés.

Tuomiopäivä-t szerettük nagyon (Dantes nevű metalbárban), mivel a sör csak 2 euro volt, metal karaokeval társitva, szóval jó kis partyk mentek szerdánként. Legutóbb az amerikai NBC forgatott ott, a metalkaraokeról, és minket is vett jócskán a kamera, mint lelkes közönséget, hahah, SUOMI FINLAND PERKELE!!! :D

Szóval szerettem ezeket az estéket, általában nagyon sok ismerős gyűlt össze, és jó volt találkozni velük. És jó volt hallgatni Lasse November rainjét, és összeölelkezve táncolni rá…

A Northern Kings koncert talán az a koncert volt, amit fel tudnék ruházni a nyár legjobb koncertje cimével. Az az energikus kiállás… Eszméletlen volt. Amikor 4 különböző karakter felmegy a színpadra, és olyan show-t csinálnak hogy leesett állal mész haza… Nos ez a koncert ilyen volt. Én komolyan nem vártam ekkora teljesitményt tőlük, de be kell valljam mikor pl a Take me on vagy a Kiss from the rose szám ment… én az egekben voltam. Joggal viselhetik a nevüket, tényleg ők észak királyai. Ahola olyan visító hangot tudott produkálni, amit még mindig nem bírok felfogni, hogy hogyan képes olyat. A legjobban a Róisin Dubh fogott meg, ami Marco és Jarkko közös darabja, Marco gitározott és énekelt, majd Ahola is beszállt.

http://www.youtube.com/watch?v=4uMz4uw5SiY&feature=PlayList&p=6E61DA1EB915EE33&index=0&playnext=1

Kb másfél órás koncit kaptunk, nagyon gyorsan elrepült, de elégedetten és lelkesen mentünk haza. Kiitos bändille !!! :)

A nyár lassacskán véget ért, de hietsu még mindig favorit hely volt, így igaz hűvösebb éjszakák jöttek, de azért kiültünk Bäkkärizés előtt.

Történt egy pénteki estén, hogy ülünk, hallgatjuk a tenger hullámainak zengését, majd kb 300 méterre arrébb hallunk nagy metal visitást, hörgést, ordibálást, metal zenét és hőbörgést. Nos igen, Jari Mäenpää is kint élvezte a nyári tengerparti éjszakát megfelelő sör és jekku (=jägermaister) társaságában. :D Nagyon vicces volt, mikor ülünk csendben és hátrébb nagy ordibálást hallunk, hahahah, most is nevetek, ha visszagondolok rá. :)

Ritával ültünk a parton, Vivire várva, majd mikor ő megérkezett indulni akartunk Bäkkäribe. Ám mikor elmentünk Jari és bandája mellett, ők invitáltak minket csatlakozni, s nem tudtunk nemet mondani, olyan jó kis feeling volt ott. Hallgattunk Manowart, meg egy csomó metal bandát, énekeltünk. Majd éjközepén indultunk Bäkkäribe, ahol szintén ment a party, így reggelig buliztunk. Jó kis este volt, s gondolni sem mertem volna h egyszer Jari Mäenpää tarsaságában bulizunk. Amúgy rendes ember, nincs elszállva magától (már ahogy ez lejött a beszélgetésből), csak jöhetne már az új album :P. Na de lazítani is kell valamikor. :D

***

Nos, ennyit a nyárról. Vége van, és kicsit visszasírom ezeket az időket. Eljött a szeptember, a tanulás és a munka ideje. Szeptember 3án elköltöztem Espooból Jyväskyläbe, mivel felvettek 2 év mesterképzésre, finn nyelv és kultúra szakra.

Elég nehéz itt, de tudom, hogy sikerül majd megoldani a problémákat. A hetem mondhatni eléggé borzalmas volt, stressz a munkakeresés miatt, kilátástalanság, hogy maradhatok-e itt, hogy jól döntöttem e, hogy idejöttem, s hasonlóak.

Köszönöm a nyarat Szilvi, Pudvi, Rita. Legszebb volt veletek!

Hétvégén Tamperébe vitt az utunk, aholis megrendezésre került a Sauna Open Air fesztivál, de mi Szilvi barátnémmel úgy döntöttünk, hogy csak az afterpartykra látogatunk el. Pénteken a Jack the rooster nevezetű klubban játszott a metal of warriors manowart valamint a Se Josta Ei Puhuta death metalt (őket már láttam egyszer, jóféle banda).

Az utunk vicces volt, mivel nem terveztünk előre semmit, szállás is az indulás előtt egy nappal találtatott, és mivel spórolni volt kedvünk, stoppoltunk. Nagy nehezen, szakadó esőben este fél9 fele kimentünk a megfelelő autópályára, tampere táblával, sörrel, jaloviinával, és fisuval a kézben, majd 10 perc után fel is vettek minket. :D Egy agyontetovált pár volt az autóban, a csajszi ausztrál, a  pasi finn; beszélgettünk kicsit, aztán elvoltunk. Kb 10 fele értünk Tamperébe hatalmas pisilési ingerrel, ugyhogy azt az útjára engedtük, kajáltunk, majd irány a hely!

A Jack the rooster egy nagyon hangulatos rockklub, 3 szintérrel, egy koncertteremmel, karaokeszobával és egy discoval egybekötve.Itt találkoztunk Toni haverommal, akinél megszáltunk a 2 éjszaka alatt. A buli jó volt, a zenekarok is kitettek magukért, bár a manowaros project kicsit beégett, mivel kb 3x kellett basszuskombót cserélni, de a közönség tűrte. A manowar projectbe Jarkko Ahola énekelt a Teräsbetoniból, és egy nagyon profi manowar tribute estét produkált, gratu a banda többi tagjának is!

Az este folyamán Marco Hietalával is találkoztunk, akivel sikerült egy képet lencsevégre fogni :).

Buli után szakadó esőben irány Tonihoz, ahol söröztünk, dumáltunk, zenét hallgattunk, majd aludtunk.

Másnap kaja, aztán elmentünk körbejárni a sauna open air fesztet, de csak kivül, majd egy padnál végigtomboltunk Poisonblackre és egy kevés amorphisra, mivel a víz jól odahozta a hangot. Ezután kis eső, irány a város, és néhány bár, mint pl Oluthuone, Alepupi, Amadeus, Inferno (L). Az amadeus mellett lévő kajabárban Szilvi talizott egy haverjával,majd csatlakoztunk mi is hozzájuk. Itt szintén találkoztunk Jarkkoval meg a Korppi gitárosával is =). Kellemes beszélgetés után átmentünk az ale pupiba, ahol meglepően olcsó volt a sör -2,50 euro- és voltak kedves , ismerkedni vágyó emberek :D, legtöbbje nős finn, haha. Kicsit már sokk is volt.

Az este az infernoba ért véget, ami szintén elnyerte tetszésemet, igaz más mint a jyväskyläi volt, itt 2 emeletes, majdnem olyasmi mint a helsinkii perkele. Lent keményebb zene, fent táncolható, és kb éjfél után már tömve volt a fenti rész. Találkoztunk is ismikkel, mint pl Tane, meg jöttek Toniék is, táncoltunk, és végre fel tudtam használni a ravintola.fi kártyámat, amivel 5 euro helyett 3.8ért vedeltem a sört.

Buli végefelé Tane mondta h mehetünk hozzá afterpartyra, igy nála kötöttünk ki jópáran. Ő egy netes ismerős, a Ghost Voyage gityósa, kaptam tőle cd-t, doom metalt játszanak. Kedves, szimpatikus ember, és mivel neten nem igazán szeretek barátkozni, ő egy kellemes meglepetés volt. Iszogattunk, nyugovóra tértünk, majd másnap irány a város, felcuccolás, kajálás. Kajáshelyen kértünk a tulajtól/felszolgálótól egy nagy kartont, amire készítettünk stoppolós táblát :D, helsinki felirattal, mivel még akkor nem tudtuk h Szilvi haverja, Markus épp akkor indul haza, helsinkibe. Szóval ez is egy nagy szerencse volt, mivel nem kellett stoppolni kialvatlanul, másnaposan, hanem rendben, egyben hazaértünk :).

Tampere egy nagyon klassz hely, kedves emberekkel és jó hangulattal. Nagyon elégedett vagyok a hétvégével, ki merem mondani, hogy egy iszonyat jó és tökéletes 3 napot tölthettünk itt,a gót fővárosban :)! Külön köszönet ezért Szilvinek :), a finn tamperei ismerősöknek és annak aki ezt igy alakitotta :)!!! Ez a hétvége ismét feldobott, és újult erővel vetem bele magam a következő hétbe!!!

TAMPERE ROCK N ROLL!!! :)

A mai nap ellátogattam az espoo-i Bodom tóhoz, mivel kivételesen a szombati estémet itthon töltöttem, így tiszta fejjel vághattam neki a kisebb túrának. Érdekes, hogy itt lakom fél éve, nem messze a tótól (na jó, azért buszozni kell, rendesen), és még egyszer sem jutott eszembe, hogy kilátogassak ide.

Az idő ma borongós, szeles, mondhatni őszies volt, így megvolt a hangulata. Aki nem tudná a Bodom-tó leginkább az itt elkövetett gyilkosságról híres (1960),a tettes kilétére a mai napig nem derült fény. 3 fiatal meghalt, 1 komoly sérülésekkel túlélte. A srácok sátorozni indultak a tóhoz, aminek csúnya vége lett, wikipédia szerint a gyilkos kövekkel támadt a fiatalokra. ( http://fi.wikipedia.org/wiki/Bodominj%C3%A4rven_murhat )

A Children Of Bodom (Bodom gyermekei) nevű metal körökben ismert zenekar is erről kapta a nevét, tisztelegve ezzel az elhunytaknak.

Csináltam pár fotót: a hely gyönyörű, mint Finnország többi tava, de tudva a történtekről, különös hangulat uralkodott, amit az időjárás csak fokozott.

íme

Végre Finnországba is beköszöntött a nyár, a hétvégén 27 fokot mutatott a hőmérő, és a legjobb időpont volt arra, hogy ismét útra kelhessünk és meglátogathassuk a barátokat Keski-Suomiban, Jyväskyläben.

Az ötlet még áprilisban született, és nem tudom kinek jutott az eszébe pont ez a hétvége, de az nagyon eltalálta. Végig tűzott a nap, és komolyan: már izzadtam annyira meleg volt.

Ezúttal 5en indultunk: Jami (egyedüli férfi :D ), Riina, Nina, Emmi, és én. Az út jó hangulatban telt, kb végigröhögtük az egészet, hideg sörrel a kézben, s szólt a radio rock és mentek a poénok. A lányok nagy vágyat éreztek a magyar nyelv tanulására, igy kérdeztek pár szót (nem részletezném miket), de a nyelvrokonság kedvéért ilyen mondatok születtek: Banaani a pinalle (banán a majomnak), persze persze (segg segg), stb :). Lényeg, hogy élőben vicces volt :).

Kb negyed 9-9 között értünk Jyväskyläbe, ami nem is érződött, mivel Finnországban a nyár nagyon világos, mint tudjuk júli közepén a nap le sem megy, egész éjjel süt :), nos most lement , de csak kicsit :D. Megérkeztünk Paula rezidenciájára, s onnan egyből a Harju dombra indultunk, ami JYväskylä közkedvelt ivó - szabadidő helye. Az emberek kiülnek sörözni, gitározni, jól érezni magukat és mi is ezt tettük. Elég nagy csapat gyűlt össze, lehettünk 20-30an, s természetesen itt is találkoztam egy magyarral :); mindenhol ott vagyunk.

A sör hatott, még gitároztam is :D, és kb olyan fél2ig voltunk a Harjun, megcsodálva a naplementét miközben szóltak a gitárok és énekeltek az emberek. Iszonyatosan jó volt a hangulat.

A Harju után a Freetime nevezetű helyre indultunk, mivel nincs többé Inferno... Ez egy kicsi hiányérzetet teremtett, mivel Inferno volt az a hely, ahol minden ismerősömmel találkoztam, viszont a Freetime-ban alig volt ilyen arc.. A lényeg hogy jól telt a buli, mikor megérkeztem a The Cure- Friday im in love cimű nóta ment, és egyből futottam a tánctérre :); jót táncoltunk, baromkodtunk, a fiúk karaokéztak, mi meg headbangeltünk rá Ninával :D. ( hahaha, ez most ugrott be :D )

Paulánál afterparty, a bor csak úgy csúszott le a torkokon, a feeling a tetőn, és meg kell hagyni, hogy Miika és én voltunk a legerősebb láncszem, mivel körülöttünk mindenki más bealudt :D. szóval olyan 7-8 fele lehetett, amikor úgy döntöttünk hogy nyugovóra térünk.

A másnap kínos és fájdalmas volt, azt hittem szétrobban a fejem, és szaladok a vécére, de szerencsére nem kellett. Kis alvás és utána irány az 1 órás kajaszerzés. Én a meki mellett döntöttem, de azt hittem ott esek szét, annyira lassan ment a sor. És mit ad isten, itt is találkoztam egy magyar anyukával. csúcs.

A harjura kb fél 3 kor értünk  és éjjel 1ig !!! ott voltunk. hihetetlen, annyira csodás volt megint az egész, hogy csak repült az idő. Ismét szólt a gitár, énekeltek az emberek és gyönyörű kilátás társult mindehhez. Ahogy telt az idő, az emberek csak gyűltek s ismét voltunk kb 15-20an. Még mindig az érzés hatása alatt vagyok, ahogy énekelnek, játszanak a gitáron és nézem kifeküdve az eget, és élvezem az egészet.. életem egyik legboldogabb pillanata,,,

Aleksi eljátszotta a The Cure számot, ami a Freetime-ban is szólt, azt is annyira jó volt hallani élőben, hogy leirhatatlan...

Olyan fél1-1 fele szedelőzködtünk és indultunk Iivohoz Aleksivel (míg a többiek hazamásztak),ahol megcsodáltattam ahogy a 2 fickó eljár vmi török táncot, vmi török zenére :D hahahha, s ezután irány a Ruma nevű helyre...A Ruma az inferno helyett van, és ennyire szar klubban még nem voltam... Unalmas, tele gáz emberekkel, és mégrosszabb zene. Azt hiszem utoljára jártam ott. Az este folyamán körbenéztem a Katse-ban, ahol vmi jó kis heavy banda volt, aztán átmentem a Pommi bárba, ahol taliztam DOLFIVAL :D, meg 1-2 ismerőssel és jót beszélgettünk, . Ezután ismét Freetime, majd haza. Fáradtság és másnaposság miatt ez az este nyugisabb volt, de maga a nap vmi hihetetlenül hangulatos és vidám és boldog.

...

Sokat vaciláltam, hogy mi legyen , maradjak e Helsinkiben vagy tartsak ki a terveim mellett, és irány Jyväskylä. nos biztos vagyok benne, hogy az utóbbit választom, és ha a fentiek is úgy akarják, novemberben Keski-Suomi... Ez a hely valami csoda város, a legkedvesebb eddig ismert emberekkel, a hangulattal és mert ez Jyväskylä.

Köszönöm mindenkinek ezt a hétvégét. A természet és a barátság ismét győzött :)!

Tegnap elmentem fotózni. Vannak idők, amikor tele van a fejem és muszáj kimenni a szabadba, egyedül lenni és fellélegezni. És kikapcsolni igazán csak a természet és annak atmoszférája képes.

Nem gondoltam volna, hogy Helsinki részein is vannak olyan gyönyörű helyek, mint például Keski-Suomiban, de kellemeset csalódtam. Szinte minden ponton találni egy kis tavat - vagy ugye a tenger, ami itt elterül - amihez gyönyörű kis vidék tárul.

Nos, tegnap felszálltam a buszra (most kivételesen nem bicikli), aztán sétáltam egyet a tóparton, egyedül, Otaniemin. Ösvények vezetnek végig a part körül, ahol gyakran találkozni kocogókkal, mivel nem messze lakónegyed van, s ha jól szűrtem le akkor kollégium szerűség, mivel sok ott a diák.

Magammal vittem a kis kompakt Canon gépet, és kattingattam. Néhány fotó netre is került, akit érdekel, itt tudja megnézni:

Jót tett a kikapcsolódás, mára jobban is éreztem magam, kevesebb gonddal.

Estére meg jön egy kis Harmaja koncert a helsinkii On The Rocksban, kíváncsi vagyok milyen lesz, de elkell már egy kis zenei felüdülés is.

Hétvégén került megrendezésre a Finnish Metal Expo, ami a főváros egyik legnagyobb szabású metal rendezvénye a Tuska fesztivál mellett. Az esemény 2 napos volt, illetve csütörtökön a Nosturiban egy kisebb "pre-party" felvezetésével kezdődött, ahol a Finntroll a Barren Earth és az Armour zenekarok játszottak. Nekem a buli csütörtökkel kezdődött, s szombattal folytatódott/végződött, mivel pénteken meló volt és anyagi korlátok is akadályoztak :).

Nos, a csütörtökről: Először jártam a Nosturiban, de elnyerte tetszésemet, a hely nem túl nagy-bár viszonyítás kérdése- a felső szintről, ahol a bár található, jól látható a nézőtér, s lent is tágas hely szolgál a nem egyhelyben állóak számára. Armour alatt meglátogattam az ivó részleget, majd Barren Earth-ön lementem megnézni a bandát. A zenekarban különféle hírességek megtalálhatóak, mint pl Amorphis, Swallow the sun vagy Moonsorrow, s nem meglepő módón nagyon jó zenét hoztak össze a srácok. Janne a gitáros (moonsorrow vendéggitáros) FME-n mondta, hogy lemez a közeljövőben jön ki, de EP-jük már van, s pár szám hallható a myspacen is:

http://www.myspace.com/officialbarrenearth

A koncert tetszett, de igazából a Finntroll érdekelt, hogy milyenek hazai pályán. Aznap jelent meg az új album a Nifelvind, amiről 2 dal is elhangzott (emlékezetem szerint). A koncert mozgalmas volt, a közönség nem unatkozott :), s én csatlakoztam hozzájuk, pogó headbang, elesések és minden ami dinamikussá tette a bulit. Kb egy órát játszottak, de őszintén szólva fogalmam sincs, mivel az időérzékem ilyenkor megszűnik.

Buli után Virtával a szintissel váltottam pár szót, mondta hogy reggel 6kor indulnak az európai turnéra, szóval izgulnak kicsit. Magyarországra is ellátogatnak majd májusban a metál fesztre!

http://hu.metalfest.eu/

A koncert jó volt, és örültem hogy válthattam pár szót a tagokkal is; amugy megjelent az estén a moonsorrow legénysége, amorphis énekest is láttam, és a swallow the sunos Juhát. (Még Brutal Assaulton beszéltünk, és tök fura, hogy emlékszik ilyenekre, bár lehet h csak nekem meglepő, de a finnek általában emlékeznek).

Amint fentebb irtam, a péntek pihi nap volt, de szombaton folytatódott az FME, és már 3kor ott voltunk a helyszinen. A Kaapelitehdas adott helyet a börzének és a koncerteknek. A standoknál zenekarok mutatták be pl új lemezüket, ep-t, de volt gitár stand is, ahol a buli vége fele Jari Maenpää leült és gitározott egyet, 2 járókelő pedig headbangelt és énekelt mellé. :D Aztán ott voltak a Kivimetsdän Druidis srácok, a PRKL bár, Hellsinki, és így tovább. Rengeteg CD-t kaptunk, szórólapokat, pengetőket, energia italt, és találkoztunk ismerősökkel pl Jyväskyläből :). Beszéltem a Bodom szintisével is, bár nem kell nagy dologra gondolni, egy Metsätöllös plakátot ajánlott nekem, és adott hozzá gumit is,a mi tartja. hehe. Amugy láttuk Henkát és Aleksi Laihot, aki elnyerte az év gitárosa díjat (mily meglepő). :); tehát a börze része is tele volt hirességekkel, és ismerősökkel, itt ismét találkoztam Juhával (sts), Niiloval az Insomniumból, és Jari Maenpääval is sikerült közös fotót csináltni a produkciója után :).

Jari Maenpää

Az este 2 legjobb koncertjét számomra az Insomnium és a Swallow the sun adta. Az Insomnium elnyerte az év albuma és bandája címet és igaz csak fél órát játszottak, eszméletlen jó bulit nyomtak! Játszották az új album Where the Last Wave Broke c számát, a The Killjoy-t és pár dalt még. Tessék hallgatni :

http://www.myspace.com/insomniumband

Egyetlen hiba az idővel volt. És nem értem hogy a Turmion Kätilöt fent volt a szinpadon 60 percet, és az Insomnium miért csak 30 percet kapott... Na de Tuskán is lesznek, szóval ez vigasztal kicsit.

A Swallow the sun 90 perces bulija valami eszméletlen volt.. Komolyan ilyet általában ritkán érzek, amit ezen a koncerten; valami leirhatatlan amit adott ez az egész... Én az egekben voltam végig, annyira átjött. Mondhatni tökéletes: elől áltam, kilátás és hangzás szemponjátból is hibátlan.

Swallow the sun

A New Moon című számmal koncerten találkoztam először, és nagyon el lett találva. Azt hiszem be kell vásárolnom Swallow the sunból is :).

http://www.myspace.com/swallowthesundoom

A buli végére eléggé elfáradtam, de még az Apocalytpicába és a Sonata Articába belenéztem, s egyszer kétszer ott is előjött a kiráz a hideg szindróma. Ezek a zenekarok (főleg az Apocalypica) mondhatni Finnország jelképeivé nőtték ki magukat, s nem hazudtolják meg ezt a szinpadon sem. Az Apocalyptica legénysége végig a maximumot adta;  a látvány és a zene hatalmas élményt adott.

A Sonata Articát nem szeretem, kiv 2 számukat, a Full Moon-t és a Tallulah-t, de őszintén szólva nem is hallgattam nagyon, mert nem stílusom. De itt is volt egy két pillanat amikor libabőrös lettem, és a piro csak fokozta a hangulatot.

A koncert végét nem vártam meg, átmentem Perkelébe, mert már nagyon fáradt voltam, iszogattam haverokkal, aztán az afterparty után jöttem haza.

Összegezve a hétvégét, igazán jó volt megismerkedni a FME világával és ott lenni a koncerteken, a börzén, találkozni zenészekkel, és ismerősökkel. Az egész napos / éjjeles program után végem volt :) , de megérte eljönni, s remélem jövőre is sikerül újra eljutni. :) FME RULEZ!

képek:

http://picasaweb.google.hu/lonesoul19/FinnishMetalExpoSzombatFinntrollCsutortok?feat=directlink

Vége az Infernonak. Végleg bezárt az a hely, ahol életem legjobb fél évének bulijai voltak, s ahol nagyon sok jó embert, barátokat ismertem meg... Különös érzés ez, mivel számomra az Inferno az a hely volt, ahol otthon éreztem magam, ahol mindig találtam barátokat, és ahol minidg történt valami jó dolog... És most vége.

Múlthéten volt a búcsúbuli, így a hétvége ismét Jyväskyläben zajlott, eseménydúsan. :) Egyik ismerősömmel mentünk, Joonassal, aki Helsinkiben dolgozik, és hazajár  Jyvibe, igy jól kijött az egész, mert pont el tudott vinni kocsival. Olyan 6 fele indultunk, én söröztem végig az úton, Joonas meg csorgatta a nyálát, de tűrte azért :D , s jókat beszélgettünk, s igy hamar elrepült az idő.

Mivel az alvóhelyem kétséges volt, ezért irtam Paulának - szintén Jyväskyläből, Infernóbol ismerem- aki természetesen szivesen várt, nála egyébként már ment a buli, szóval pont időben érkeztem. Iivo, Mette, Mikko s pár arccal söröztünk, majd még csatlakoztak, s kezdett alakulni a hangulat.

Infernoba éjfél körül mentünk, s meg kell hagyni, voltak rendesen, bár a péntek kicsit lájtosabbra sikeredett,de alkoholfogyasztás szempontjából nem mondanám... (nem részletezném, csak annyit mondok h ne egyetek banánt ivászat után ... ) Az este kellemes volt, táncoltunk ismét a vodkára, és Lauri a DJ le is cseszett, h mindig ugyanazokat kérem: megadeth, korpi stb: "Prjóbálj már meg egyszer meglepetést okozni nekem" - mondta. hahaha. de hát istenem... Megadeth-et Infernoban ismertem meg, az oda köt, és ott hallanom kell, mindig!!! szóval volt egy kis vita, de végül lejátszotta :).

A péntek estén nem történt különösebb dolog, buli után Paulánál aludtam, aztán másnap volt ám macskajaj. Egész nap ágyban szenvedtem, sőt Iivonál is bekéreszkedtem aludni egy kicsit, mert nem birtam. Pénteken nem sokat ettem, lehet ez is volt a baj...

Na szóval szombat: Iivohoz átmentünk 6 fele, előtte bevásároltunk sörből meg pizzából, betermeltük Iivonál és én mentem aludni miközben gyűlt a nép :D . de muszály volt... Utána olyan fél 11 fele mentünk át Infernoba, és baromi nagy szerencsénk volt, mivel más újságolta h félórát-órát állt sorba, ehhez képest mi vártunk fél percet. Bent elég sokan voltak már, de a buli még nem indult be. Én kávéval kezdtem az estét, majd lonkero és szépen sorjában igy tovább. Megjött később Miika is, aki menő képeket készitett a vagány gépével :D, aztán örültem neki,mert ő az Infernos táncpartnerem, és tudtunk menni ropni, de még milyet!!! A tánctér tele volt, s jobbnál jobb zenék mentek, még headbang partyt is lenyomtunk, annyira jól csinálta Lauri.

fotós: Miika

Kép: Iivo, Andi

Amúgy az összes barátom ott volt, akit annak idején megismertem, és mondhatom, hogy egy tökéletes befejezés volt. A buli végén Lauri feltett egy állbajuszt és úgy nyomta a zenéket, de én majd meg szakadtam rajta, annyira jól előadta magát. :D Valomerkki után a közönség megtapsolta, aztán vége...

Fura volt a búcsú. Nem érzek szomorúságot, mert ... hmm, nem is tudom miért... Inkább kicsit hiányérzetem van, egy kis részemnek vége, lezárult valami. nehéz erről írni...talán még nem is tudatosult bennem a dolog, majd ha visszamegyek, akkor...Igaz, most egy jó darabig nem megyek  Jyväskyläbe, talán tavasszal vagy nyáron...

Hazafele busszal jöttem, mivel Joonas csak kedden dolgozik, igy visszafele ismét bepróbálkoztam a diákigazolvánnyal, és persze hogy sikerült :). A buszvezető nagyon kedves volt, mondta hogy lehúzhatom a függönyt, ha zavar a nap. Mondtam neki dehogy zavar, ő erre: igen, élvezzük a napsütést :) . Visszafele olyan 30-40 km távban végig sütött a nap, világított a tiszta hó, és minden gyönyörű volt... egyre délebbre haladva kezdett beborulni, szürkévé vált az ég, s havazott.

Már most hiányzik Jyväskylä. Nemcsak az emberek miatt, nem csak a bárok miatt. Az egész táj, a fák, a tavak, maga a jyväskylä érzés. Ott van valami ami nagyon más, ami jó, a legjobb, s ami hiányzik innen a fővárosból. Vágyom vissza, s úgy érzem, hogy Jyvi az otthonom.

Kíváncsi vagyok, milyen lesz majd visszatérni, hogy már nincs Inferno. A helyére jön a Ruma és a Paha márciusban, ugyanazzal a személyzettel, szóval talán nem lesz olyan nagy volumenű a változás. meglátjuk.

R.I.P. INFERNO!

Képek: http://picasaweb.google.hu/lonesoul19/InfernoHautajaisetJyvaskyla2010021213?feat=directlink

Udv mindenkinek, vasärnap reggel van, esik a ho es kb -10 fok, Espoo es Helsinki meg mindig feher, javäban tart a tel. Az utolso bejegyzesem a szilveszterröl szolt, azota ismet törtentek dolgok, röviden es tömören megprobälok irni roluk. Az ekezetmentes iräsert elöre is elnezest, finn szämitogepröl kell irnom, mivel az enyem kis idöre szabadsägot vett ki, kell az neha.

Nos. A 2010-es evem, mondhatni a legrosszabbul indult eddig, minden összejött amit az ember el tud kepzelni, de szerencsere kezdek kiläbalni belöle, remenykedve, hogy a februäram szerencsesebb lesz. Amugy az ev eleg esemenydusan indult, sok koncertet megjärtam s ujra eljutottam Jyväskyläbe, ami a januär legjobb törtenese volt. Januär 5en a Gloria nevezetu koncerthelyen kerult megrendezesre egy ket napos ingyenes fesztiväl, ami az elsö koncertsorozat volt 2010ben. A bandäk jok voltak, de tulsägosan klises es snassz volt a vegere, inkäbb kint beszelgettunk a regi ismeröskkel. Talälkoztam Riinäval es Tapanival, akiket meg Jyväskyläböl ismerek, s mint kiderult ök is espooban laknak. Beszelgettunk, söröztunk, s mentunk haza. Riinäek meg a bulin megemlitettek, hogy hetvegen mennek Jyväskyläbe, es a kocsiba meg van egy hely. Nekem sem kellett több, egyböl räbolintottam a dologra :) . Tehät hetvege Jyväskylä ismet!!!

4en mentunk, Riina , Tapani es Nina, aki Helsinkitöl nem messze lakik. Nagyon szimpatikus läny, sokat ökörködtunk egyutt, kedvelem a stilusät. A kocsiban Amorphis, Katatonia s hasonlo zenek mentek, s iszonyatosan jo hangulat volt. Mindenhol hoval boritott fenyvesek, csillagos ej, -tizenakärhäny fok es persze  jo tärsasäg.  Lahtiban megältunk feltankolni sörrel meg egy kis kajäval, aztän folytattuk az utat. Amugy az egesz egy meglepetes volt Paulänak, aki szinten jyväskyläi ismerösöm, öt mentunk meglepni, amibe is teljesult. Nagyon örult nekunk, ugrält örömeben, hogy ujra lätja a regi ismeröseit. Beszelgettunk, iszogattunk, aztän iräny Inferno, ahol meglepöen kevesen voltak, de a hangulattal ettöl fuggetlenul nem volt gond. Ott volt Iivo, Aleksi, Heini es sok kedves regi barät. Az alkohol fogyott es fogyott, s mäsnap erös fejfäjässal ebredt mindenki :D . Miutän összeszedtuk magunkat, elmentunk Vaajakoskiba bowlingozni, ami szämomra az elsö alkalom volt. Nagyon tetszett :) . A meccset" Aleksi nyerte, nem kis elönnyel, majd bowling utän mentunk Paulähoz megbontani a pälinkämat, ami kifejezetten izlett a finneknek, jobban mint a barack, ez ugyanis bodza pälesz volt. Meglepödtek, hogy, milyen kellemes az ize, s nem vägtak olyan fanyari pofät mint legutobb :) . Iszogatäs utän ismet Inferno, ahol ujra volt Vodka es tänc (azaz Korpiklaani es Miika :D ), meg Megadeth. Hamar elrepult az este, s maga a hetvege is. Vasärnap delutän 4kor indultunk vissza a fövärosba... Az ut hasonlo hangulatu volt, mint jövetkor, sötet havas fenyvesek, orszägut es amorphis. Nagyon jo erzes fogott el, mivel visszaemlekeztem a hetvegere, es.... Öszinten szolva Helsinkiben meg nem sikerult ennyire jol ereznem magam, mint jyväskyläben... De erröl talän kesöbb irok. A lenyeg, hogy örulok, hogy ilyen hamar ujra viszontläthattam a kedvenc värosomat, s ugy nez ki februärban ujra megyek, mennem kell, mivel a januär egyik legrosszabb hire fogadott nemreg: Bezärjäk az Infernot...

A következö hetem elegge färadtan indult, de ez sem volt esemenyek nelkuli. Hetfön moziztunk Szilvivel (Dr. Parnassust neztuk), kicsit többet värtam a filmtöl, de lenyegeben tetszett. Fura volt, hogy a finn felirat mellett a sved is volt, bär nem meglepö, hisz hivatalos nyelv az is, de akkor is erdekes volt, mivel meg filmet nem neztem igy :) .

A heten koncert is volt a Tavastiäban, ahovä Sam, az angol ismerösöm hivott. A banda neve Fm2000, amit hallgatva nem värtam tul sok jot, de a koncert vmi eszmeletlen volt :D . Elöben nagyon tudnak a sräcok, olyan showt levägtak, hogy a sok rossz ellenere ujra ereztem, hogy igen, Suomiban vagyok es elkapott az az erzes, amit regebben is ereztem, amikor Suomiba jöttem/itt voltam. (elnezest, de ezt nem tudom megfogalmazni).

http://www.myspace.com/fm2000ban

Szolval a lenyeg, hogy kellemes este volt, meg a hires Tavastia backstagebe is bejutottunk, ahol beszelgettunk pär ismerössel, majd mentunk ät a perkelebe. Perkelebe is buli volt, nagyon nem emlekszem sok mindenre, mert megint kicsit sok volt a herbatea, de a hangulattal nem volt gond, erre emlekszem. Hazafele nagy szerencsem volt, mivel a buszomat lekestem es egy mäsikra szälltam, ami elvitt hazäig. (szepen mosolyogtam :) ) Ha nem kulföldi soför lett volna, tuti nem visz el.

Nos, ennyi törtent kb, amit le tudok irni. A mostani hetvegem is jol telt, de nem vagyok annyira feldobva... Tegnap koncert volt a  Boothillben, aztän Perkele, ahol kicsit unatkoztam is, de vegul jo kis headbang party lett, (a kezdemenyezesemmel, hehe), nyakam kicsit fäj is. Afterparty pedig egy motormuhelyben volt, aminek volt egy backstage stilusu resze, ahol a bärpult foglalt helyet. Reggel 7 körul jöttem haza.

A tegnapi nap legjobb resze a jegkorizäs volt. Kimentem Munkkaniemibe, ahol a tenger is van, s van korizäsi lehetöseg is. Nagyon szep hely, ugy erzem gyakran ki fogok oda järni, mert nyugi van, imädok korizni es mert gyönyöru.Zenet hallgatva meg kulonosen elmeny. Moonsorrow, Nevergreen es hasonloak, miközben a havas täj körulvesz es siklassz a jegen. :) Jo volt, mellesleg a napos idö is hozzäjärult a feelinghez. A hideget csak megälläskor erezni, amugy tegnap olyan -18 lehetett.

Szoval ez minden. A mostani s az eddigi hetvegek utän ismet sokat gondolkozok azon, hogy vissza kellene költöznöm Jyväskyläbe. Igen, tudom, Helsinkiben több a lehetöseg, több a koncert, több a bär... De a baj, hogy nem mindig erzem azt, hogy hu de jo nekem itt es nem hinnem hogy boldogulni fogok... Sokszor jövök ugy haza, hogy ez igy nem lesz jo. Persze igen, erdekes, hogy valamelyik bejegyzesem zäräsakent pont az ellenkezöt irtam... nem tudom, komolyan. Igaz, 3. honapja vagyok itt, ami nem sok, de azert kezd kialakulni egy kep Helsinkiröl... Jo itt, de valami megis hiänyzik... Talän vältozik ez is, mint minden.

De azert Suomi meg mindig gyönyöru, s minden nap köszönetet mondok azert, hogy itt lehetek, s megelhetek olyanokat, amiket pl 5 eve nem is gondoltam volna. Jövö? Meglätjuk. Egy idöre most vege.

Képek:

konci, kori: http://picasaweb.google.hu/lonesoul19/KoncertBoothillKoriMunkkiniemi2010Jan?feat=directlink

Jyväskylä:

http://picasaweb.google.hu/lonesoul19/Jyvaskyla2010Januar#

Itt az ideje, hogy újra irjak, mivel számos dolog történt az elmúlt egy hónapban, amit muszáj megosztanom a barátokkal, ismerősökkel.

2 hete elutaztunk a családdal Lappföldre,2 hétre, Levi városába, ami közkedvelt síparadicsom-voltak is rendesen, főleg brittek, oroszok na meg persze finnek.

Éjjeli vonattal indultunk, mivel az út majdhogynem 12 órásra sikeredett, és ugyebár a 2 sráccal igy könnyebb volt útra kelni.

A vonat Kolariig vitt, onnan kocsival mentünk Levibe, ahol egy mökkiben laktunk 2 hétig. Nos, ez a mökki egy luxusszállónak is nevezhető: szauna, több szoba, plazmatévék, play station, és még sorolhatnám… szóval a szülök nem problémáztak J.

Levi város, vagy inkább falu elég kicsi, inkább túristaszállók működnek és nagyon sok vásár, főleg karácsonyi vásárok. Amikor körbenéztünk, majdnem a Télapó otthonában éreztem magam, az utcák mint a filmekben, diszesek és mindenhol mécsesek égtek, a fák és a táj hófehér, az embereken 6 réteg ruha és -20-30 fok közötti hőmérséklet. Ez Levi.

Kipróbáltam a snowboardot, első nap tanár segitett nekünk, de nem igazán ment, és másnapra elég keményen fájt a hátsófelem, mondhatni az ülés is fájt J.

Másnap már sielni mentünk, amit a család tud, viszont nekem szintén első alkalom volt, hogy siléceket csatoltam fel a lábamra. Nos, meg is látszott: a felvonón elestem, s a nagyon meredek részeknél nem mertem lesiklani, annyira veszélyesnek véltem a dolgot. Meg arra gondolta, hogy nem kellene szilveszterkor összetörnöm magam, mert az nem vicces.

De a nap végére már egészen jól ment, és ráéreztem a dologra. De mindenképp megérte a szenvedés, már csak maga a látvány miatt is, mert az leirhatatlan volt. Én nem tudtam, hogy VALÓBAN létezik ilyen. Csatolok pár képet, mert szavakkal ugysem tudnám kifejezni, s igaz a képek sem adják vissza, amit ott láttam, de azért mégis.

http://picasaweb.google.hu/lonesoul19/Lappfold2009Tel?feat=directlink

A 2 hét során a nagyszülők is ellátogattak a mökkibe, karácsonyra ottmaradtak. A karácsony tipikus finn hangulatban telt, az asztalon megtalálható volt például a sonka, hal, különféle saláták, lapp kenyér, lapp sajt, és vörös valamint fehérborok.

Vacsora után a gyerekek játszottak. És 6 órakkor pedig valaki kopogott az ajtón. Vacsora előtt Miia ( feleség), mondta nekem, hogy 6 óra tájékában fog jönni a Mikulás, de nem gondoltam volna, hogy ténlyeg eljön J. A gyerekek is meglepődtek, de ügyesek voltak, énekeltek a télapónak és beszélgettek vele. Úgy látszik jól viselkedtek, mert nagyon sok ajándékot kaptak J.

Összességében nagyon jól éreztem magam Lappföldön, viszont néha hiányzott a korombeli társaság és az egyedüllét, ilyenkor sétáltam egyet, vagy beültem egy pubba egy sörre, és akkor kikapcsoltam. Igazából vártam már nagyon a szilvesztert és az én drága barátnőmet Vivit, aki 27én érkezett Helsinkibe.

26án jöttem haza egyedül vonattal Leviből, mivel a család maradt még pár napot. Hazaértem, pihentem, aztán készültem Vivi érkezésére. Wellcom drinkkel köszöntöttem (ami természetesen Salmiakki volt) aztán körbevezettem a házban. Este elmentünk egy bárba, 2,5 kmt gyalogoltunk egy 4 euros sörért, aztán jöttünk haza.

Másnap Tapiolaban jártunk, bementünk a Kulturális központba is,ahol találtunk egy zongorát,és mivel „Saa koskea” felirat volt rátéve, elkezdtünk zongorázni és kb 4 órát ütöttünk el vele, nagyon jó volt újra játszani(régen szintiztem), és tervezem, hogy újra el kéne kezdeni. (meglátjuk mi lesz belőle).

30án már 3 órakor bementünk Helsinkibe, mivel este Barathrum, Se josta ei puhuta buli volt a Dantesba, és elővételbe akartuk megvenni a jegyet. Szerencsére Helsinki olyan , hogy minden baromi közel van egymáshol- igy megvettük a jegyet és beültünk a Dantes melletti pubba, ahol csak metal szólt, Moonsorrow is, szóval eléggé favorizált hely lett , játszottunk Aliast, majd 9kor átmentünk a dantesba. A Se josta ei puhuta trash/death zenekar nagyon tetszett, sikerült elvágódni egyszer, amit az egyik idegen finn szóvá is tett, hogy „te estél el koncerten”, aztán meg még mindig fáj a nyakam… A Barathrum meg egy szánalmas valami volt… Jó lenne a banda, mert zeneileg nagyon ott van, de az énekes, csórikám annyira elitta az agyát, hogy azt sem tudja hol van épp. Azzal a kinézettel és stilussal egy punk zenekarba illett volna bele, nem pedig egy black bandába. Nem is mentem be koncertre, csak kivülről néztem, annyira amugy sem voltak sokan, több emberre számitottam.

Buli után átmentünk a Perkele bárba, ami az itteni metal-bar, olyasmi mint Jyväskyläbe naz Inferno, és ott folytattuk a bulit. Találkoztunk Mathiassal a Finntrollból, meg beszélgettünk finnekkel, nagyon jó hangulatban telt az éjjel. Vicces volt, aki ott volt, az tudja. ;)

Délután hazaértünk, majd este fél 7 fele felkeltünk Vivivel, a család vacsorával fogadott minket,és másnaposságra kaptunk egy kis gyógyika alkoholt , azaz Jägermaistert, ami köztudottan segit javitani az ilyen állapotokat J. Nagyon jófej a család, sokat nevettünk vacsora közben, nagyon jó pont volt, hogy nem akadtak ki, milyen állapotban vagyunk.

Este 11kor indultunk a Perkelébe, ahol nem voltak túl sokan, meg is lepődtem, hogy hol van mindenki… Szilviék is éjfél előtt 15 perccel érkeztek, vettünk egy pezsgőt és Boldog új évet kívántunk egymásnak. Szilvi az itteni magyar haver, akivel általában eljárok hétvégente „csömörködni”, nagyon jófej és szimpatikus ember.

Érdekes volt, hogy a finnek nem ünnepelték olyan látványosan az új évet, mint például otthon. Amikor éjfélt ütött az óra, 1 ember kiáltott fel, hogy „ Hyvää uutta vuotta”, és ennyi. Folytatódott minden ugyanúgy.

Az este amugy sok siideri lecsúszott, meg pálinka, táncoltunk is, a megadeathre akkora buli támadt, hogy az valami nagyon csúcs volt!!! Volt headbangelős rész is, vmi death banda szólt, nem ismertem, de hatalmas zenét nyomtak. A nyakfájás nem múlt el.

Megismerkedtem újabb finnekkel, beszélgettünk, sőt találkoztam régi ismerősökkel is. Extraként le kell irnom, hogy a Turisas, (30án a Moonsorrow) és a Finntroll legénysége is megjelent az estén, a Turisasékkal váltottam is pár szót. Fura, hogy az énekes emlékezett rám szigetről, akivel akkor nem is dumáltunk.

Amúgy nagyon jó volt gyakorolni a finnt, igy huzamosabb ideig, mivel magyarokkal nem nagyon kommunikáltunk aznap.

Nos, 4kor bezárt a bazár és mentünk Szilvihez aludni, amiért nagy köszönet, mivel nem lett volna kellemes –tizenpárhány fokban várni az első buszt, amire kitudja hogy felférünk-e.

Igy nála aludtunk, 1 óra fele pedig egy kevéske séta után Helsinkiben, jöttünk haza.

Ez minden, igy telt a szilveszter, s kimerem jelenteni, hogy ez volt eddig életem legjobb évbúcsúztatója. Lehet Suomi miatt, lehet a finn nyelv miatt, lehet a társaság, nem tudom, de nagyon élveztem az egészet.

És az az igazság, hogy kezdem megkedvelni Helsinkit, és egyre nehezebb dolgom lesz igy a jyväskyläi terveimmel. Szeretek itt élni, és remélem az egy év letelte után, nem kell visszatérnem Unkariba.

Boldog Új Évet Mindenkinek!!!

Itt az idő újra, hogy irjak a történtekről, 2 hét telt el az érkezésem óta. Bevallom, Espoo nem valami izgalmas hely, és Helsinkitől sem esek hanyatt, de lehet az idő múltával változik ez is. Még meg kell ismerni az itteni helyeket, természetet, embereket. De amit eddig láttam, az teljesen eltér a fél évvel ezelőtti tapasztalataimtól.

 A hétvégém Jyväskyläben  zajlott. Nos,  kicsit féltem az egésztől, mert túl nagy elvárásaim voltak a visszatéréssel kapcsolatban, de egyáltalán nem csalódtam.

Próbáltam spórolni a vonatúttal, mivel 100 euróba került volna, oda vissza. Nos, úgy csináltam h Tikkurilától vásároltam jegyet Tamperéig, mivel Tikkurila után jött a kalaj. Tamperében kellett átszállnom és szerencsém volt, nem kérték a jegyet igy az odautam 36 euróból jött ki. Visszafele busszal jöttem a régi diákommal (mákomra a sofőr nem nézte, hogy érvényes-e ), igy 22 eurót hagytam ott, szóval összesen 57 euró volt az utam, aminek örülök, mivel 100 euro kicsit sok egy 3 órás oda-vissza útért.

Hosszú volt az út, mivel egész nap takaritottam és nem sokat aludtam  héten. De mikor Jyväskylähez közeledtem, elfogott valami nagyon különös izgalom, olyasmi, mint amikor a kisgyerek várja a Mikulást, vagy mikor találkozol a pároddal, és elkap a hasgörcs :D.

Nos, ilyet éreztem, és remegő lábakkal szálltam le a vonatról. Iszonyú jó érzés volt újra látni azt a helyet, ahol életem legszebb fél évét töltöttem el. Az illatok, a hangok, az emberek, a város hangulata. Sokkal másabbak, mint itt a fővárosban és a közelben. 

Siettem a Nighthoz, mert Bellivel itt találkoztunk, jött Kenneth is és egy német csajszi. Bemelegítésként meghúztuk a Füytülőst, aztán elmentünk a Pommiba, ami Jyvi legjobb kocsmája, ahol találkoztam Pekkával, meg a Főnökkel is, és jó hangulatban telt az este. Éjfél fele visszamentünk a Nightba, ahol Raskasta Joulua buli volt: a lényege, hogy karácsonyi dalokat adtak elő metal verzióban. Meg kell mondanom, én kicsit többet vártam a bulitól,de lehet csak azért, mert a közönség sem volt valami aktiv, és már mehetnékem volt az infernoba, de ettől függetlenül nagyon jó kis koncert volt, lehet megtekintem Helsinkiben is.

Koncert után átmentünk 3an az Infernoba, Belli, Kenneth és én. Nos, csodás volt újra belépni a kedvenc helyre, ahol már meglehetősen sokan voltunk. A finn barátok öleléssel fogadtak, és kicsit meg is lepődtem, mert nem számitottam arra, hogy ennyire vártak. Nagyon jó volt újra látni őket, és még mindig visszahúz a szivem oda.

Aznap este Pikkujoulu(kiskarácsony) volt az Infernoban. Miikával elmentem ropni egyet a Vodka c számra Korpiklaanitól, és mikor megfordultam, velem szembe ott volt egy pucér fenék. Nekem leesett az állam :D., azt hittem először, hogy biztos sokat ittam, de nem! Volt ott korbács, meg minden, a lányok meg ütötték. Mondom igen, SUOMI megint kitett magáért. Aztán persze, megdicsértem a fickó ruháját, bőszerkója volt, de eléggé lenge. hehehehe.

A buli kb 4ig tartott, utána hazamentünk Bellivel. Jó volt ujra látni Kortepohját is, kellemes emlékek fűződnek a helyhez. 

Aludtunk, aztán másnap elmentünk a Lutakkoba, ahol Rockkirpis volt, meg ingyen Puuro. Én megebédeltem, aztán Belli talált magának pár cuccot. Találkoztam Aleksivel is itt, megkapta a magyar sörét, örült neki :). Ezután Kirpputori, majd este mentem Iivohoz, ahol megittuk a pálinkát, és mondhatni a finnek dicsérték ezerrel :). Ezután Inferno, ahol találkoztam régi ismerősökkel. Beszélgetünk, és söröztünk. Paula mondta, hogy várnak vissza 18-án, tart Pikkujoulut, és örülnének ha mennék. Meglátjuk.

Másnap indultam vissza. Belli csinált nekem rénszarvashúst, ezután felültem a buszra és döcögtem vissza Espooba.

Nagyon örülök ennek a hétvégnek, teljesen feltöltődtem és szivesebben folytatom a munkát. Kellenek ezek a hétvégék, mivel erőt ad a folytatáshoz, szivesen dolgozol és utána jobban telnek a napok. Köszönöm ezt a nagyszerű élményt a finn barátoknak és nem utolsó sorban Bellinek a fogadtatásért, és a finom ebédért :).

Nem utoljára jártam Jyväsben, ez biztos. Itt akarok élni, számomra ez a legideálisabb és legélhetőbb hely a világon. Remélem a jövőben sikerül megvalósítani az elképzeléseimet, és visszajutok a paras Suomen kaupunkiba.

Kippis!

Tervetuloa kaikille!

Üdvözlet mindenkinek újra Finnországból, méghozzá Espoo városból. Akik olvasták a blogomat, azok tudják, hogy milyen nehéz volt elszakadni májusban ettől az országtól, s mennyire szép emlékek fűződnek Jyväskylähez, ami a kedvenc finn városom lett.

Nem gondoltam volna, hogy eltelik fél év és újra itt találom magam.  Egészen hihetetlen számomra... Amikor visszaszoktam Magyarországra (kb olyan 2-3 hónap után), kezdtem azt gondolni, hogy soha többet nem jutok vissza, a sok visszautasítás és kilátástalanság teljesen elvette a kedvem, mondhatni kezdtem kiégni. Még most sem fogtam fel igazán, hogy itt vagyok. Nincs akkora löketje az egésznek, mint mikor Jyväskyläbe jöttem, valahogy más. Lehet, mert egy családhoz jöttem, ez egy zártabb kör, és valószinű, amint elmegyek egy koncertre vagy teszek egy nagyobb kirándulást, érezni fogom újra, azt amit.

De ettől függetlenül nagyon jó itt.

Aki nem tudná, au pairként működöm, Espooban, egy 4 tagú családnál. A dolgom: ugyanaz mint otthon az albiban (csak kicsit intenzivebben:P), vagyis takaritanom kell, mosni, vasalni, hogy a ház és a család dolgai rendben legyenek. E mellett elmenni a suliba a kölykökért (vinni a szülők viszik), és velük lenni, azaz figyelni rájuk, mig a szülők haza nem érnek.

Tegnap volt az első munkanapom, és mondhatni, nagyon élveztem. Napközben enyém a ház, elvagyok, zenét hallgatok, tehát megvan a saját szabadságom is; 4re megyek  a kölkökért. Mikor hazajöttünk, kaptak kaját, aztán meg felmentünk játszani, társasoztunk.

Tegnap meg is kérdeztem a 6 évest, hogy értik-e a finnemet (vagyis, hogy hangzik a finnem).Erre meg rávágja:" A finned eléggé furcsa, van mit gyakorolni, de ne aggódj, nekünk is !!!" És mosolyog. :) Szóval behalok ezeken a kölykökön.

Főzni nem nagyon kell, csak kisebb , egyszerűbb kajákat, hétvégém szabad. Meg is kérdeztem az anyust, hogy nem zavarja őket, ha eljárok hétvégente buliba, és mondta, hogy egyáltalán nem, csak ha meló van akkor az meg legyen csinálva. A szülők nagyon fiatalok és fiatalosak.Szóval nem egy konzervativ család.

Le is beszéltem a jövőheti Jyväskylät ;).

Kíváncsi vagyok, milyen lesz oda újra visszatérni. Már nagyon várom, hogy láthassam azokat, akiket fél éve nem láttam; az Infernot, a Katset, a finn bartokat és a várost. Kortepohját, és persze Bellit. :) Úgy érzem, mintha évek teltek volna el. Furcsa lesz újra ott lenni, a szó pozitiv értelmében. Várom már.

A mostani hétvégén pedig Insomnium és Swallow the sun koncert. Ha nem lesz meló, akkor megyek, jó lenne már azért kimozdulni kicsit a saját korosztályomba és stílusomba. Ja és megizlelni a fini Karhu sört, persze a Jyväskyläi esetekből tanulva-csak módjával.:)

Folyt. köv.

 Ahogyan a Nap rásütött a hulló hópelyhekre, úgy ragyogta be a mindenséget, mint ezüst eső. Az égbolt már derűs, de a pihék csak hullanak az égből... Valóban: Suomi a tündérek világa...

Kun aurinko loisti lumella , niin kiilsi kaikki, kuin  hopeinen sade. Taivas on jo kirkas, mutta lunta  vain sataa taivaalta...Todella: Suomi on luonnottaren mailmaa.

Moikka uudestaan!:)

Nem tudom hol is kezdjem jó pár nap eltelt az utolsó bejegyzésem óta, azóta dolgoztam is, végigjártuk a jobbnál jobb kocsmákat, bulikat, szóval pörög az élet.

A munkáról annyit, hogy nagyon poénos volt, egy hatalmas robotjelmezben kellett mászkálnom 5 órát, persze szüneteket bármikor tarthattam, haha, végigröhögtem az egészet a jelmezben, annyira mókás volt. 2. napon nem működött a gép, ami a levegőt fújja a robotba, ezért hazaküldtek, de figyeld: kifizetnek. J szóval csak jó tapasztalat volt a munkával kapcsolatban. A főnöknő megölelt mikor hazamentem, s megköszönte a munkámat.

Amugy a börze, állásadókkal volt tele, meg cégekkel, volt műsör is, ami feldobta a hangulatot, egy külön teremben pl rendőrök adtak táncbemutatót, végigkacagtam azt is, annyira poén volt! Ki lehetett próbálni a guitar heroes játékot, és sok sok érdekes dolgot láttam. Ott volt az Idols nyertese is, nem tudom a nevét, autogrammokat osztogatott a kiscsajoknak, meg énekelt is, megkérdeztem ki ő, akkor mondtaák h az Idols nyertese (nem Ari K.) Az Idols olyan, mint otthon a Megasztár. De ez ilyen metalos fickó volt, gitárral énekelt, nem rossz ;).

A suli megy, nehéz, de csináljuk..

Múlt héten nagyon jót buliztunk, vettük salmiakkit, de pfff…. Reggel viszont láttam a Wc-ben, inkább nem részletezném.

Pénteken a Rentukkában kezdtük az estét, remélve hogy jó kis pörgős koncertet kapunk, erre beállítanak vmi finn country rockkosokJ, agyam eldobtam, hahah… Ekkor átmenekültünk a KAtseba, ott vmi iszonyat feelinges konciba botlottunk , a banda neve Deathlike Silence, áhh, de attól a gitárszólóktól és nem is tudom hol voltam J.

Aztán a salmiakki hatására elkezdtünk táncolni, persze 2en, majd átmetünk az Infernoba, ahol már baráti társaság várt, nagyon pöpec buli vooltJ.. Találkoztam egy sráccal, akivel még Vaasaban ismerkedtem meg Rockperryn, kész, ő jött oda… De amilyen részeg volt alig értettem a finnjét:D, szóval mondtam neki: Nähdään, Viszlát.

A szombati nap is hasonlóan telt, metállal és ivászattal… A többi no commentJ.

A héten irtam a szakdogámat, voltam ma futni, egész jó kis nap volt, holnap ujra péntek.

Jah, és tegnap az egyetemen szintén megismert egy csajszi Vaasaból, együtt röpiztünk még a tengerparton, kicsi a világJ. Még ő jött oda, kedves leányzó.

Mást nem tudok. Annyit igen, hogy minden napom csodás itt Suomiban. Amikor felkelek, kinézek az ablakon, és a tudat, hogy igen , itt vagyok!!!

Nem akarok hazamenni. Beadtam a pályázatot munkára, remélem összejön. Bár nem nagyon érzem, hogy ez most sikerülne, hisz nagyon sok lehetőséget kaptam az élettől eddig is. De azért bizakodom, talán még jut nekemJ.

Jó éjt, Hyvää yötä!

Csak pár mondat a hétvégéről, ami igazán jól telt. Pénteken itthon maradtam, mivel eléggé lefárasztott a hét, mint irtam minden nap koránkelés, sétálás, eltévedés, de azért élveztem,mivel végre ÉLEK. Nagyon hiányzott már ez a pörgés, s ez a pörgés folytatódik most is!

Nos, tehát a szombat. Kétségbe voltam esve, hogy nem jön el velem senki az itteni metal barba, mivel nagyon el akartam menni, de egyedül mégsem az igazi. Netes finn ismerősöket sikerült szerezni, akik zenészek, méghozzá íme a link, hallgassátok:   www.myspace.com/reprisalscars  

Nos Joonas a zenekarból eljött, meg jöttek velem magyarok is, akiket a napokban ismertem meg, tök jófej emberek!

Lementünk az Infernoba, már az is pozitivum hogy nem kellett belépőt fizetni, és a sör éjfélig 2 euro.  Amit mindenhol kell fizetni az a ruhatár, le kell tenni a kabátod (kb 1.5-2 euro)

Megismerkedtünk Joonasékkal, akik nagyon közvetlenek és kedves emberek, majd olyan éjfél tájban jött a nép. Tele volt a hely, de akkora hangulat uralkodott. Tudjátok, ez az igazi trú metalbar, ami a filmekben is van (na jó nagyon kevés filmben). Az összes zenész oda jár, megi is ismerkedtem néhányukkal, ők is jófejek voltak, nem az az el vagyok szállva magamtól tipus. A finn is egész jól ment, értették, és mondták is hogy jól beszélek finnül (de én ezt mindig csak udvariaskodásnak veszem, nem komolyan).

Nos, ez az Inferno. Lehet kérni zenét, és ami a legnagyobb meglepetés volt számomra, az hogy volt MOONSORROW:D!!! én ugy megörültem, aztán kértem is (persze ingyen).

Tátottam a számat, amikor az Inferno magazinban megláttam a SEAR BLISS-ről szóló 2 oldalas írást, el is küldtem Zolinak a harsonásnak. Igaz finnül van, de akkor is, jól eshet neki:D. Nagyon jó, hogy itt fent a messzi északon is lehet hallani róluk.

Még múlt héten vettem bakancsot, na ott volt az eladó, kis aranyos szőke raszta, vele is beszélgettem, megismert:D. Pénteken megyünk Lutakkoba , jön barátnőm (neki a kedvence), aztán csődítettem a finneket hogy jöjjenek:D, remélem jönnek is majd.

Nos, kb ennyit akartam irni a hétvégéről, tegnapi napom elég rossz volt, csak döglöttem, de azt hiszem a következő hetem is pörgős lesz. Már várom a hétvégét, azt hiszem ujra több ezer agysejtemnek búcsút mondhatok:D!!!

No, mivel többen is mondták, írok egy kis beszámolót az elmúlt napok eseményeiről, így legalább nem kell mindenkinek egyenként elmesélni, hogy mi történik a messzi SuomibanJ.

Kezdjük a legelején: Január első napján érkeztem meg Vaasa-ba, ahol egy kedves finn ismerősöm várt, mondhatni az az ember aki a legjobb finn barátom lett az elmúlt hónapok alatt. Nála töltöttem 5 napot, ami kirándulással, film nézéssel és persze kocsmázással telt.

Kimentük megnézni a tavakat, s elmentük a nagy hídhoz is, ahol kb 15-17fok lehetett, persze minuszban. Csodás látvány tárult elém, amiket a képeken is lehet látni. Amúgy semmi sem változott az elmúlt 5 hónap alatt, ugyanolyan kedves kis városka, mint annó.

   A bárokban annak ellenére hogy 2 nappal ezelőtt volt szilveszter voltak rendesen, még a Sonata Artica gityósát is láttam a kis vörös hajú (sori, de nevet nem tudok, nem vagyok fan).

Ért pár meglepetés a szokásokat illetően, pl azt nem tudtam hogy a teát tejjel isszák (én biztos szaladtam volna utána a WC-reJ).

A környező kis falvakban is van élet, fiatalok és öregek egyaránt fogják a ’futóbotot’ és mennek, akár -15fokban is. Gyönyörű kis vidék, tipikus északi hangulat árad mindenből.

  5-én indultam Vaasaból Jyväskyläbe, ahol aznap -12 fok vártJ. A tutorom késett is kicsit, tehát nem volt kellemes a fagyban várakozni, de túléltem ( még lesz rosszabb is). A tutorom Eva, német leány, de nagyon jól beszél finnül, irigylem is kicsit.

Megmutatta a lakhelyem, s már mikor beléptem az ajtón ez a felirat fogadott: „TERVETULOA JYVäSKYLääN ANDREA”, nagyon jól esett a fogadtatás.

Másnap elmentünk megismerkedni a többi diákkal, Eva csoportjában vagyunk kb 7-8an, s ebből 4en tudunk finnül. De az emberek kedvesek, főleg a kínai srác aki szintén beszél finnül, vele el is mentünk tegnap este zúzni egyet Swallow the sun koncertre. A tegnapi nap egy kicsit súlyos volt: Az orientációs megbeszélés után nem elég, hogy egyedül kellett hazajönnöm, és bolyongtam -12 fokban kb 2 órát mire meglett Kortepohja (itt lakom), de még ezen felül a lift is elromlott, s hozzá sem kell tennem hogy a 8.on lakom:D. Kicsit készen voltam tegnap, jól esett a finom Karhu és egy kis Metal.

Az ablakomból nagyon szép kilátás tárul, szemben egy kis domb (mäki), majd itt van a Rautpohja tó, és a rengeteg fenyves. Gyönyörű, amikor reggel kinézek az ablakon, az ég vöröses kékes, és kel fel a nap. Hiányzott már ez nagyon… J

Az ablakom a Kortepohja általános sulira néz, előtte pedig a hoki/koripálya, s nem kell hozzáfűzböm hogy ingyenes… Nesze neked Unkari.

Komolyan annyi meglepetés ér itt Suomiban, annyira ésszerűbben, egyszerűbben működnek a dolgok, amik megkönnyítik az életet. A mindennapokban lehet ezeket észrevenni, például a buszon, ahogy sípol a szerkentyű mikor odateszik a bérletet, vagy ilyen apróságok.

Ja, tökre nevettem mikor bementünk az itteni Fórumban, s a fiatalok GUITAR HEORES-t játszottak a számítógépen. Ki van rakva a rendes gitár, dob meg a játék és itt tolják ezerrel, nagyon trúú:D!

Ma is voltam a Fórumban venni finn telefonkártyát, hogy otthon ne  nézzenek mikor megjön a számla.

A mai nap is kicsit nehezen indult.. Felkeltem 8kor, 9kor indultam és gondolotam hogy 10re biztos odaérek az orientációs előadásra az Agorába, hát fenét. Ismét 2 órát bolyongtam a -12 fokban, már majdnem sírás határán (komolyJ), amikor megállt egy finn lány és segített. Igaz ez után is bolyongtam egy sort, de végül sikeresen célba értem, lekésve az előadást. Nem baj, ugyse értek semmit az angolból, szóval nem vesztettem sokat. A tanárainkkal finnül megbeszéltük a dolgokat, 4-5 ember jött finnt tanulni, mindenki mást. Azért ez durva…

Holnap szintén mennem kell 10re, remélem a 2 óra bolyongás lecsökken 1re, és nem lesz -12fok, mert kicsit szétfagytam ma.

Ja a tegnapi koncert amúgy klassz volt, igaz a kínai srácot ismertem csak, kicsit rossz volt hogy nincsenek ismerősök, de idővel minden változik.

Ma gondolkoztam azon hogy mikor lesz nekem időm megirni a szakdogámat, mivel annyira gyorsan telik az idő, és anyagom sem igazán van. Ráadásul a tanárok mondták, hogy ne sok kurzust vegyünk fel, mert a finn kurzusokon jócskán lesz házi. KiitosJ.

No, nagyjából ennyi történt az egy hét alatt, majd még írok. Kicsit elfáradtam, hosszú utam volt ma is, talán holnap nyugisabb lesz! Moikka!

Tenhi

Näkin Laulu- Näkki dala

Näkki énekel dalokat

Dallamok közelébe csalogat

Hideg tóba tér aludni

Emberfiát elaltatja.

Messzi dallamok elhallatszanak

Hideg halál felé

Tó hátán táncolásba

Vándorol ködös bűvöletként.

Huomen- Holnap

Világos éjjelén az ősznek

Érintenie kell az ég fényét

Virrasztva, hajnalodva

Égimenny fölé hajlik

A holnap üdve

Visszhang hajnalpírébe

Sötét hegyhátba fordul 

Vissza enged minket az éj sötétjébe

a fénytelen nap.

Hijlaiseksi lampi jää

Kék köd emelkedik

Kövek és tönkök alól

A kövek szellemről beszélgetnek 

Tönkök tágítják a teret

Egy kőből

Hideg földből

  Toboz burkából

Gombák növéséből

Vizek sodródnak

Este hajnalodása szól

Emberlélek feledésbe altat

Erdőlélek és hangja éjnek

Utolsó tánc

Táncolna ezen az estén

Amikor a kövek hívják a halálba

Nem vesz búcsút a szavaktól

Szelek hívják

Repítsetek engem az északi csillagra

Emeljetek éji égi táncba!

Egy ködből

Hideg fényből

Szél nyomaiból

Levegő szelleméből

Mohás holdágy

Szemek pillantása

Körülöttük áll

Csendesen a kis tó.

Etäisyysksien taa- Messzeségek mögött

Amikor az ősz gyöngéd ágain

Szűkszavúként suhan a varjúraj

Távol a felhő

Az ember mellett változnak ezek

Álmok aranyába.

A norvég black metal úttöröje a Throne of Katarsis 2003-ban alakult, az alapítótagok Grimnisse "énekes"/gitáros és Vardalv dobos. A zenekar Grimnisse és Vardalv démoni látomásai lévén jött létre, a szövegvilág fókuszában az istenkáromlások, szentségtelen és okkultista üzenetek állnak,s a korai 90-es évek norvég black metal vérvonalát követik: egyszerű, tiszta, erős és hatásos. 2004-ben felvették Unholy Holocaustwinds című 4 számos demójukat kazettára,amit szétküldtek a világban. Első kiadójuk a German Warfront, majd a minicédéjüket már az angol Paradigms Recordings adta ki. A második demójuk címe Blodslakt, ami szintén 2004-ben látott napvilágot, de ez kevés példányban jelent meg, s nem számít hivatalos anyagnak. A Blodslakt-ról pár szám felkerült a következő kiadványra. 2004-ben beszállt a zenekarba 2 vendégzenész : a basszusgitáros Lord Imalas és a gitáros Godhate, s igy össze tudták hozni az első fellépést. 2005-ben kiadtak egy teljes debütáló lemezt, s ezután a felvételeket a saját Black Dimension Studio-ban készítették.

A legutóbbi 2007 márciusában megjelent An Eternal Dark Horizon albumon 5 nóta szerepel. Eddig még nem volt szerencsém a zenekarhoz, de megjegyezhetem, hogy egy erőteljes, dinamikus lemezről van szó, mely már az első hallgatásnál is adott valamit. A Funeral Moonlight című dalban egy rövid bevezető után máris berobban a gitár, és indul az aprítás. Ami különösen tettszik a Throne of Katarsis-ban az, amikor váltanak és a zúzás után az akusztikus gitár kerül elő: a zord atmoszférába belecsepésznek érzéseket is, ami mégnagyobb hatást kelt. A zene fájdalmat és valamiféle utópiát sugall, de ezt döntse el mindenki maga.

Annak ellenére, hogy 2003-ban alakult a banda, nem egy kezdő csapatról van szó, s ha igy haladnak, akkor nem kevés idő múlva mégnagyobb hírnévre tehetnek szert.

Még nem vagyok eléggé jártas ebben a stílusban, de tudom viszonyítani néhány zenekar munkájához, és azt kell mondjam hogy a Throne Of Katarsis nem okozott csalódást, egy elég meggyőző lemezt hozott össze. Már maga a borító is tükrözi azt, amit a zenészek ki akarnak fejezni, s a zenéjükben a mondanivaló át is jön. Kíváncsi vagyok a démonlátók jövöbeli munkájára is, s ajánlom a lemezt mindazoknak, akik a black metallal kelnek és fekszenek, egy próbát mindenképp megér.

Pontszám (0-10): 9

Szerző: Lonesoul

Dalcímek:

01. Funeral Moonlight

02. Under Guds Hud

03. Symbols of Winter

04. Nattaander

05. An Eternal Dark Horizon